szerda, június 7

Maja Boriszova:

AJTÓT SE CSAPVA

Nem akkor megy el, amikor hiszed,
nem akkor hagy el, aki a tied.

Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset,
aztán egyszercsak megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: „Nem kérsz?”
És aztán... minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a családi szappan...
És aztán lassan gördül év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik, egyre fázik,
nem érti.Pedig minden rendben látszik:
takarékos, józan, derék a férje...
Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...
Ő ment el, rég, a napjai közül,
ajtót se csapva, észrevétlenül.

(Rab Zsuzsa fordítása)

3 megjegyzés:

  1. A versből hiányzik több helyen, több sor.
    Helyesen így szól:

    ... és fogat mos a csapnál,
    aztán a törött kapcsolóval babrál,
    újságot böngész a reggeli mellett,
    latolgatja a vasárnapi meccset,
    aztán egyszercsak megdöbbenve felnéz: ....

    ... hanem az asszony fázik, egyre fázik,
    nem érti.
    Pedig minden rendben látszik...

    VálaszTörlés
  2. Elnézést kérek, ezer bocsánat! Most néztem utána a könyvben és valóban...! Nem tudom, hogy történt, de nagyon köszönöm a figyelmeztetést, máris javítom!

    VálaszTörlés
  3. sokan mentünk el,
    ajtót se csapva,
    észrevétlenül.

    VálaszTörlés