2006. június 26.

Tóth Eszter:

KORTÁRSAK

Akik mellém itt-ott leültetek,
vonatban vagy a Bástyasétány padján
és elmondtátok, hogy meghűltetek
s hogy van egy kis telketek Akarattyán,

kik piacon, postán megálltatok
s közöltétek velem, sorunkra várva,
hogy a vélt barát rútul áltatott
és hogy kedvenc gyümölcsötök a málna,

te lány a buszban, csapzott-molyoson,
ki báli szép fényképed megmutattad,
s te asszony, ki a kórházfolyosón
szóltál: "ma krumplit hoztam az uramnak",

hála néktek, idegen fecsegők!
De jó, ha megszólíttok egyre többen,
ha vissza nem tart sem közöny, se gőg,
hisz' nem hiába élünk egyidőben!

E szakaszon, mely nékünk adatott,
mindazokról, kik vélem lépegetnek,
tudni akarok minden adatot,
ami majd nem kell a történelemnek.

A mellékest, mit majd az a szita
kiszór: az apró, egyszeri-személyest.
Nem tanulság kell, sem statisztika,
hanem hogy részt vehessek, fájót s édest, -

hogy minden járókelő névszerint
legyen kiemelt, féltőn figyelt hősöm.
Jöjj hát, szólj, időnk sietésre int,
emberiség, személyes ismerősöm!

Nincsenek megjegyzések: