2006. augusztus 26.

Juhász Gyula:

BUDAPESTI BÉKE

Egy vak koldus ül a körút robajló
Sötét aszfaltján, hol nyüzsög a boly,
Hol hajsza tart, és hol hajtott s a hajtó
Egyként lohol, s a lét pezsg, mint a bor.

Egy vak koldus ül és elõtte rémes
Plakátok ordító száz színe dúl,
Autó száguld, mentõkocsi vészes
Csengõje sír, s ezer ház égbe túr.

Egy vak koldus ül, és elõtte festett
Dámák libegnek, és sánták tipegnek,
És néha aranyhintón egy halott.

Õ ül örök közönnyel, mint a Buddha,
Ki már a semmiségbe nézve tudja,
Hogy minden útunk vége ott van, ott!

Nincsenek megjegyzések: