2007. február 4.

József Attila:

REJTELMEK

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

2 megjegyzés:

Endi írta...

Ez az egyik JA vers, amit már örökké csak dallammal együtt hallok, ha olvasom :)Mint A hetedik-et, és az Áldalak búval, vigalommal-t. Így van ez, ha valami kamaszkorunkban rögzül, ottmarad feledhetetlenül.

Borka írta...

És még van egy pár... Harmatocska, Gyöngy... :)