2007. szeptember 25.

Horatius:

KIBÉKÜLÉS

HORATIUS

Míg én voltam a kedvesed,
s felfénylő nyakadat még nem ölelte más
ifjú, míg veled éltem én,
nálam jobban a dús perzsa király sem élt.

LYDIA

Míg más nem hevített, csak én,
míg el nem ragadott a thrák Chloé,
rólam szólt a dalod s olyan
híres voltam akár hajdani ősanyánk.

HORATIUS

Lantot penget a szép Chloé,
fenséges szerető és dalosajku is;
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált boldogan érte én.

LYDIA

Engem meg Calais szeret,
testem most vele ég egy szerelem tüzén,
hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált kétszer is érte én.

HORATIUS

S mit szólnál, ha a régi láng
fellobbanna ma, és szőke Chloé helyett
hozzád kötne a vágy megint,
ajtóm újra neked nyílna ki, Lydiám?

LYDIA

Szép csillag Calais, ragyog,
náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
nád sem hajladozóbb, de nézd!
csak véled tudok én halni is, élni is!

(Radnóti Miklós fordítása)

Nincsenek megjegyzések: