2007. október 5.

Orbán Ottó:

BALLADA A NAGY MODERNEKRŐL

Hol van Baudelaire, a lélek utazása?
És hol van Rimbaud? Hol a részeg hajó?
Hol a múlt század vak várakozása? -
hisz' rossz korban is készülhet a jó...
Hol van Wagner, a tűzoltóparancsnok,
s a lángnyelv, mely a Walhallába kap?
S Gauguin – a nők, fényköd, tenger és narancsok...
De kelhet-e ma a tegnapi nap?

S hol Alma Mahler, a nagy-ágyú nőstény,
ki ölébe vont össze tűzerőt?
S a faun Debussy, Sztravinszkij, az őslény,
s a vakító kubista háztetők?
Hol Apollinaire? És hol az avant garde?
Hol a ricsaj, az elv, a vaskalap?
S az irányzat, a lángoló aranykard?
De kelhet-e ma a tegnapi nap?

Hol a nagyhangú világmagyarázat?
Hol a megégett hullából a hit?
Mit hagyott ránk e gyalázatos század,
a tömeggyilkos, mocskos huszadik?
Legyünk modernek? Legyünk posztmodernek?
Legyen a vers pöröly, mely odacsap?
Szellemünk pára, s jeges űrbe dermed...
De kelhet-e ma a tegnapi nap?

AJÁNLÁS

Herceg, világod puszta semmit őröl.
Időd, mint nyitva hagyott kert csap.
Jobb lenne mindent kezdened előlről!
De kelhet-e ma a tegnapi nap?

1 megjegyzés:

ÉvaZsuzsanna írta...

Tegnap hallottam Mácsai Pált, Orbán Ottó versét mondta, döbbenetes volt: A MAGYAR NÉPDALHOZ
sajnos csak részleteket találtam a versből a világhálón.
Ha tudod, tedd fel, üdvözöllek.