vasárnap, október 28

Varró Dániel:

ŐSZI SZONETT

Fölkél a nap, az asztalon fanyúl.
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, nyirkos és sötét,
az Úr kihörpölé arany sörét.

Arany sörét kihörpölé az Úr,
várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, undok és vizes,
az asztalon fanyúl, leszáll az est.

Leszáll az est, az asztalon levél,
azt írja, vártalak, hova levél?
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,

az asztalon pohár, levél, fanyúl.
Október van, se fény, se árpalé,
arany sörét az Úr kihörpölé.

6 megjegyzés:

  1. egyik nagy kedvencem !!!

    VálaszTörlés
  2. Ismeri valaki azt a verset, ami valami olyasmiről szól, hogy "Elfelejtettem, hogy elfelejtettem"? Melyik kötetben van vagy esetleg bepötyögné ide nekem valaki az egészet, ha nem túl hosszú...?
    Ezer köszönet!

    VálaszTörlés
  3. ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON

    Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
    valahogy mégis elfelejteni,
    leírod, aláhúzod, kiragasztod,
    szamárfülecskét hajtogatsz neki,

    kisimítod, odateszed a székre,
    az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
    leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
    elalszol, elfelejted, hirtelen

    eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
    a szíved közben összevissza ver,
    sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

    kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
    el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
    mikor megnyugszol, akkor veszted el.

    Nem erre gondoltál? :)

    VálaszTörlés