2007. november 8.

Somlyó György:

RADNÓTI

Hős, látnok, mártír – mily fakó nevek,
ha csak a múltból ködlik fel alakjuk.
De te itt jártál köztünk, egyre halljuk
még el se csendült nevetésedet.

Egy este a Korzón mentünk, alattunk
jég zajlott, nem, nem, semmi ékeset
nem szóltál, glória sem övezett,
fejed fölött nem gyúlt ki a Fiastyúk.

Csak ember voltál, aki sosem ölt,
s ezért – jól tudtad – végül is megöltek.
Előre lökdöstek. S hátad mögött

már a szabadság ágyúi dörögtek.
Ezt is felírtad még. Jól zsebregyűrted.
Hogy emlékezzék rá, mely rejt, a föld.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

1 megjegyzés:

Szera írta...

Kedves Ismeretlen!

Takács Erika vagyok, és megláttam az oldaladon két régi versemet. Szeretném megtudni ki vagy, és honnan ismered ezeket a verseket? Üdvözlettel.