2007. december 18.

Nemes Nagy Ágnes:

KARÁCSONY

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

2 megjegyzés:

petrov144 írta...

Nagyon gyönyörű vers, mégha még nincs is itt a szezonja, jólesett elolvasni.. köszi

Borka írta...

Hidd el, öröm ez nekem is. :) Köszönöm, hogy erre jártál.