2007. december 2.

Népdal

SZOMORÚ AZ IDŐ

Szomorú az idő, nem akar változni.
Nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?

Szeretni nem tudtam, mégis megtanultam.
Búsulni sem tudok, azt is megtanulok.

Amerre én járok, még a fák is sírnak,
gyönge ágaikról levelek hullanak.

Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mer az én kedvesem mást szeret, nem engem.

Köszönöm édesem, hogy eddig szerettél,
verjen meg az Isten, ha már megvetettél.

Verjen meg az Isten, veretlen ne hagyjon,
szeretetlen társat, hideg ágyat adjon.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

3 megjegyzés:

LillArt írta...

kerestem egy verset amit Sebestyén Márta tán el is énekelt...ide jutottam, ehhez a népdalhoz. Nagyon kemény a vége.
Amit nem találok, Nagy László? eeredetileg. Ismeri valaki?
"az ember agyagból gyúrjon Istent, hogy teremtsen néki világot, hol hajthat magának papírhajót, hogy önnön özönvízét megússza. Keressen folyton partokat, hogy folyvást száradozzon, keressen folyton partokat, míg el nem mossa egy végső áradat."

Borka írta...

Kedves LillArt!
Kerestem én is, mindenhol népdalként ismerik. A Muzsikás együttes Dúdoltam én albumán található.

teremtés

az ember agyagból gyúrjon istent
aki teremtsen néki világot
hol hajthat magának papírhajót
amin önnön özönvizét körülússza
keressen folyton partokat
hogy folyvást száradozzon
keressen folyton partokat
míg el nem mossa egy végső áradat

LillArt írta...

Köszönöm!
Népdalokat éneklő barátom énekelte nekem :)) Ő is a Muzsikás albumról ismeri, és szerinte megzenésített vers, ezért kerestem a forrást...