péntek, március 7

József Attila:

KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

2 megjegyzés:

  1. Olyan József Attilás időszak van... Meg hangulat.Pedig nem épp tavasz-költő... Ezt a verset -is- nagyon szeretem. Na persze:Melyik JA-t nem? :)
    A kis hercegre asszociálok, ha olvasom...

    VálaszTörlés
  2. Most, hogy mondod... :) Egyébként, tényleg. A kis herceg is és a József Attilás érzés is. Nem tudom, van e olyan korszakom, amikor nem? :) Ő az igazi!!! Persze, másnak más lehet, de nekünk...! :)

    VálaszTörlés