csütörtök, április 17

Csokonai Vitéz Mihály:

A FÖSVÉNY

Esmérek én egy vént. Ki az? - neve nincsen,
Régen eladta már eztet is a kincsen,
Sőt míg bírt is vele, magába tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén Mammonát örök áldozattal.
Most is sóhajtásit azért hármoztatja,
Bérben a levegőt hogy ki nem adhatja.
Imádó szemekkel néz rakás pénzére,
Neheztel, hogy tágas házába béfér e'.
A bús gond béesett orcájába hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever,
Melyeknek oly sárgák sovárgó gödrei,
Mint az aranyra vert királyok képei,
Mint a sírból feljött rémítő halottak,
Melyekről minden húst Párkák lefosztottak.
Egy homályos felhő lebeg körűlötte,
Ezt a sóhajtások gőzi sűrítette.
Itt űl, s hányván-vetvén saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
"Balgatag! (így kiált, tekintvén az eget)
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak nyolcszáz forint jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba! mely szörnyű károm következe:
(Itt jajgat s fejére kúlcsolódik keze)
Mely szörnyű kár! egy szél kedvem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta."
Így tűnődik; s most is neheztel reátok,
Hogy őróla ingyen verset írhatátok.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

3 megjegyzés:

  1. Én ezt a verset nem ebben a formájában ismerem...Azt hiszem nem ez az eredeti verzió :-)

    VálaszTörlés
  2. Ez a vers hasonló tartalommal, de más címmel szintén létezik:

    ZSUGORI URAM

    Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:
    Régen eladta már aztat is a kincsen;
    Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
    Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -
    Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,
    Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.
    Van két palotája a Piac-utcába,
    De azt a rácoknak adta árendába;
    Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
    S elméjébe mindég a drágaság forog.
    Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
    Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.
    A bús gond béesett orcájában hever,
    Mérget kedveltető kincseiből kever.
    Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,
    Mint aranyjára vert királyok képei:
    Mint a sírból feljött halott útálsága,
    Amelyről minden húst a párka lerága.
    Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
    Mért nem adhatja az áert árendába.
    S öszvekalkulálván saját számadását,
    Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
    Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -
    Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
    Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
    Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
    Azonba mely szörnyű károm következe: -
    Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -
    Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
    Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

    Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
    Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

    VálaszTörlés
  3. Elnézést, az első sorban a "Ki az?" a helyes! Bocs.

    VálaszTörlés