szerda, június 11

József Attila:

ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI

Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson - -

ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

4 megjegyzés:

  1. Ezt a verset felidézni...
    Volt egy napom, nemrég, amikor két alkalommal is felmerült egy-egy foszlány ebből a versből. Vicces volt, tényleg, mindkét asszociáció. Itthon aztán rohantam, hogy elolvashassam végre végig, az egészet, hisz motoszkált a fejemben egész nap.
    No, most meg itt van. Lehet újraolvasni, mondogatni. Ez jó! :)

    VálaszTörlés
  2. Találkoztunk..., megint, mint már olyan sokszor. Szavak nélkül. Ez jó, nagyon jó! :)
    Emlékszel a Nagy Könyvre? A József Attila "topik" (brrr) és Jordán Tamás... De rég volt...!

    VálaszTörlés
  3. Bizony. Rég volt, szép volt...
    Azért az a jó kis könyvezés-beszélgetés sokszor hiányzik. Szerencsénkre megmaradt a barátság :)
    rhumel

    VálaszTörlés
  4. Így igaz és ez nem is kevés! :) Sőt!

    VálaszTörlés