szerda, december 3

Faludy György:

MAGYARORSZÁG

Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek
és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam,
képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel
az új Magyarországot negyven év bujdosásban.
Esztergom: dombra feltett királyok koronája;
tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes;
s ezüstvértes leányok vágtája Budavára
fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin.

De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen:
látom, amit meglátni sohasem remélhettem,
és eljátszhatom újra tükröm, a Balatonnal,
tavasszal a vízparton sétálok majd Pozsonyban
s nyáron talán a Csíki havasok alján járok –
jaj bujdosó barátok, nem tudtátok megérni,
Vámbéry, Jászi, Fényes, Szilárd, Zilahy, Kéthly,
Mikes, Kéri Pál, Koestler, Pálóczi, Károlyi!

Vagy jobb, hogy a jövendőt csak álomban láttátok?
Köztünk élősködik még a pártoskodó átok,
a falu meg a város avult harca s lekésünk
Európáról, mert csak egymásba döf a késünk,
és bár elsőnek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?

Holdanként több tehetség terem itt, mint akárhol.
Talán sikerül végre. De ezt én be nem várom:
szemet hunyok, mosolygok és jutalmamat kérem,
mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem,
sír a 301-es parcella közelében.

Budapest, 1989. XII. 27.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

4 megjegyzés:

  1. Ha szabad, kölcsönveszem innen, át a Menedékházi versekhez. Köszönöm, megelőlegeztem az engedélyedet:)

    VálaszTörlés
  2. Ez a legtermészetesebb! :)) Azért vannak itt ezek a versek, hogy mások is örülhessenek nekik, minél többen, annál jobb! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Borka,
    Faludy Györgytől a humorát szeretném,
    legalább részben eltanulni.
    Háromszor találkozhattam vele Kolozsváron.
    Szép verseket válogatsz.
    L.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm.

    Szerencsésnek mondhatod magad, én "csak" a versein, írásain keresztül ismerem.

    VálaszTörlés