2009. február 25.

Kosztolányi Dezső:

NAPLÓJEGYZET EGY HAVAS REGGELEN

Láttad, ki járkált itt az éjjel?
Mint egy átváltozó müvész,
mint egy fehér festőmüvész,
mint orfeumi csepürágó,
ki szappanhabbal fest tükörre,
úgy jött a hó, ez a kiváló,
öreg varázsló tündökölve.
Előtte minden út kinyílt,
festett mesét, havas idillt,
besurrant ide és oda,
akkor történt meg a csoda.
Elaggott a föld s perc alatt
megőszült százezer kalap,
úgy hogy a száraz és poros
elpetyhüdt város oroszos.
Amerre nézel, tiszta hó,
nyugodt és fényes takaró.
Rózsálló arcfesték a nőnek,
szépitőszer, gyöngy, puha szőnyeg,
a fájó földön téli vatta,
langyos meleg serked alatta,
bebársonyozza az ereszt,
kabátunkon gyémántkereszt,
száll és csengettyüz lebegőn
az éles kristály-levegőn.
Az utcasárnak tiszta krém,
a kolduscondrán drága prém,
az égből bőkezűn lehint
boát, marabut, hermelint,
most mint nyolcsarku csillag ég,
most karperec, ezüst nyakék,
most egy csiklandó pici rost,
a tél fehér rózsája most,
nappal sportpálya, éjjel édes
fehéren égő, enyhe mécses,
nyugodt derengés. Ropogó
fehérség. Édes rokokó.
Kegyes és fínom, néha mókás,
a kocsis is - allonge-parókás.
A kültelek most egy nagy asztal
terítve hófehér damaszttal
s az éj cukrozza kényeként
a sárt, mint cukrászsüteményt,
hideg, fehér törött cukorral,
úgy önti a cukrot csuporral
és minden édes és fehér,
ameddig csak a szem elér,
cukros a rét, az út, a ház,
cukros a lámpavas, a gáz,
cukros a házak teteje,
a göröngy cukros gesztenye,
a sár is mézzel van sodorva,
s a szemétdomb hódítva, halkan,
rokokó fehérben, aranyban,
úgy állt, mint lakodalmi torta.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

8 megjegyzés:

Judit Gerendas Kiss írta...

Érdekes, én pedig azt várom, hogy elmúljon a tél, hogy odautazhassak Magyarországra ...

mammka írta...

Ma találtam meg a blogodat és nagyon örülök neki!
Szeretem a verseket!!!!
Köszönöm,hogy "bepötyögöd "ide őket!
Monika

mammka írta...

Nem haragszol,hogy ajánlottam a blogomban a tiédet?
Ha igen,akkor írjál és leveszem.
Monika

Borka írta...

Drága Judit! Én is várom a tél végét, de nagyon! Ez a vers amolyan vigasztaló, hogy a hó milyen szép tud lenni, hogy így is lehet nézni, mert Kosztolányi gyönyörűen írja le!
"a göröngy cukros gesztenye" - csak költőnek juthat ez eszébe... Nagyon kedves vers. :)

Borka írta...

Mammka, örülök nagyon, hogy megtaláltál! :) Én már itt-ott olvastam tőled hozzászólásokat, nem vagy számomra teljesen ismeretlen.
Dehogy bánom, hogy a blogodban népszerűsíted a verseket! Örülök neki és megtisztelsz vele. Köszönöm Neked. :))
A versek itt várnak, szép türelmesen, jöhetsz bármikor, szívesen látunk! :)

mammka írta...

Köszönöm nagyon!!!!
Kincsestár a blogod!!!

Judit Gerendas Kiss írta...

Valóban, ez egy gyönyörü vers, olyan gördülékeny, egyik sor a másik után, avval a nagyon gazdag szókincsével.

De azért én mégis megvárom a tél végét, március 28-ikára vettem jegyet, akkor két hétig leszek Budapesten.

Borka írta...

Az pont 1 hónap! Hamar elmúlik, remélem, addigra szép idő lesz és ragyogó napsütéssel fogad Budapest! :))