2009. február 28.

Orbán Ottó:

A FIASTYÚK FELÉ

Tavasz, tavasz, te gyönyörű,
ezer arcú és örömű,
javíthatatlan lázadó,
aranyjelvényes véradó,
békeszerző és békebontó,
vizet árasztó, szelet ontó,
téged köszöntsön énekem,
bár sok jót nem hozol nekem,
csak újabb ideggyulladást
és változékony fronthatást,
melytől zsibbadtan szédülök,
míg naphosszat fotelemben ülök,
őrhelyemen, honnét el nem futok –
az is nagy szó, ha csoszogni tudok!

Hanem a lélek szabad és merész,
mit neki betegség, érvek, józan ész,
a romház test roncshalma alól
az ifjúság eszelős szózata szól,
hogy lényege szerint az ember nem az, ami
itt készül sárrá mállani,
de valami több, valami más,
az anyagban feszülő szárnycsapás,
amitől a fotel s aki benne ül,
mocorogni kezd és fölrepül,
s látja a földi UFO-figyelő,
hogy a semmiből egy tűzgömb tör elő,
és oda tart, hol a Fiastyúk kotlik –
ha közben egy fekete lyukba nem botlik.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

3 megjegyzés:

emigy írta...

Nagyon találó vers ,akár te is írhattad volna ˘!!!

mammka írta...

A változékony fronthatást én is ismerem!Nagyon tetszett!!!

Borka írta...

Nohát, ezért is írtam le, mert bizony ez nagyon olyan, hogy akár én is írhattam volna - ha tudnék verset írni!
Megörültem neki, amikor rátaláltam. Nem véletlen... A fiataloknak nem sokat jelent, de egy bizonyos kor után nagyon is megérti az ember a költő gondolatait. :) Ez van, sajnos.