2009. május 30.

Fodor Ákos:

ARCKÉPCSARNOK

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

2 megjegyzés:

wattacukor írta...

Nagyon-nagyon imádom Fodor Ákost!!! Nagyon szép ez a vers! Köszönet érte! :)

Borka írta...

Én is szeretem! :)) A költőt illeti a dicséret, neki jár a köszönet, én csak olvasgatok és ami megtetszik, azt ide "bepötyögöm". :)