2009. november 30.

Nádasdy Ádám:

A VAKSI SZEMŰ PERSPEKTÍVÁI

Bátorság is kell, nem csak merészség,
hogy másképp láss, hogy lassú izzással
pörköljön meg a mások igazsága.
Mennyi kanyarral érünk el oda,
ahol már régen lennünk kellene! –
gondolod, és a magad egyenes
útját próbálod tartani. De átég
térképeden a szeretet parazsa,
meggörbíti a legegyenesebb
akaratot, jól tartott irányt.
És meglátod, vaksi, elhízott szemű,
a reménytelenség isten-hosszú,
hideg perspektíváit, amiken átég,
átég a szeretet, elrontja ezt is,
az elegáns, hosszú fasorokat.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szépen köszönöm ezt a verset! Igen-igen jókor jött.
Ismered biztos, amikor hetek óta padlón vagy, és képtelen vagy összeszedni magad, mert (képletesen) egy összedőlt ház van fölötted, s ha mozdulsz, újabb gerendák szakadnak a nyakadba. Csak vagy, csak vársz, -miközben pontosan tudod, ez a legrosszabb, ez a meddő várakozás-, de nem bírsz, nem mersz, és szép lassan eleged lesz mindenből...
és akkor jön ez a vers, ami talpra állít.

Köszönöm Nádasdynak, hogy megírta ezt a verset, és köszönöm neked, hogy ezt pont ma ide föltetted!

Borka írta...

Nem hiszek a véletlenekben, ennek a versnek ma kellett a kezembe kerülnie és ma kellett, hogy ide beírjam! Számomra öröm, hogy a költő szavaival segíthettem. Ez nekem is boldogság, köszönöm...

Névtelen írta...

Ma találtam egy Gergely Ágnes verset Oravecz Barna tanár úr blogjában.
Ha esetleg nem ismered a blogot, jó szívvel ajánlom!
Nagyon szép és nagyon jó írásokat találhatsz benne.

Borka írta...

Köszönöm, megnézem. :)

Névtelen írta...

Borka, írj, olyan jók a versek, amiket felteszel ide!

Borka írta...

Kedves Névtelen!
Írok, írok, csak ritkábban. Én valóban csak azokat a verseket akarom ide beírni, amik igazán megtetszenek, valamivel nagyon megfognak, rám találnak - vagy a mondanivalójukkal, vagy a dallamukkal, a szavak zenéjével, a hangulatukkal...