2010. július 8.

Weöres Sándor:

BOLDOGSÁG

'A férfi'

Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.

'A nő'

Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

4 megjegyzés:

rhumel írta...

Ez a vers is de rég jutott eszembe! Pedig hogy szeretem. Utoljára tán a nagykönyves időkben lapozgattam sokat a Weöres összest. Ideje megint elővenni.

Szép itt a "máásik" :)

Borka írta...

Akkoriban nagyon sok verset olvastunk, jó kis társaság jött össze! :) Jó visszaemlékezni arra az időre, hihetetlen, hogy milyen rég volt...

A csalamádé is átöltözött, kis eltéréssel, egyenruhát kapott. :)

rhumel írta...

Jé, tényleg. De ez reggel még nem így volt!
Lehet keresgélni a különbséget.:)
/már megtaláltam ;) /

Borka írta...

Piros pont! :)))