szombat, március 3

Ellen Niit:

AZT HITTEM

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó -
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.

(Fordította: Képes Géza)

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

7 megjegyzés:

  1. Átragyog kéken-néha. Valahogy így, erre emlékezve, ezekkel az apró "kék-pillnatokkal" lehet elviselni a szürkeséget...
    rhumel

    VálaszTörlés
  2. Jaj, Rhumel, az a szürkeség...! Az már inkább sötétség. :(

    VálaszTörlés
  3. Na igen...szürke, sötét, hadd ne folytassam:(((
    Megint jól értjük egymást.;)
    rhumel

    VálaszTörlés
  4. Kedves Márta!
    Nagyon szívesen! Én csak gyűjtögetem itt a nekem kedves verseket és bízom benne, hogy másoknak is tetszenek.

    VálaszTörlés
  5. Ellen Niit
    Gyermek- és ifjúsági író
    Születési dátum: 1928. július 13., Tallinn, Észtország
    Meghalt: 2016. május 30., Tallinn, Észtország
    Házastárs: Jaan Kross (házas. 1958.–2007.)
    Könyvek: Rongisõit, Pille-Riini lood, Pille-Riin, Paekivi laul,
    Filmek: Viimane Korstnapühkija
    Gyermekek: Toomas Niit, Eerik-Niiles Kross
    ---
    Köszönet a versért! Mellékeltem a pontos nevét: ELLEN NIIT

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm az adatokat és a javítást!

    VálaszTörlés