2012. szeptember 27.

Jékely Zoltán:

MOST, MIDŐN TELJES ÁRVA LETTEM…
    
Most, midőn teljes árva lettem,
mért kell felnőttként cselekednem,
s intéznem, ami éltében a holt
családfő bús kötelessége volt –
    
Mily távoli lelkek sereglenek,
kötözni könnyes gyolcsba friss sebet!
Nem érzik: a gyászban a kegyelet
minden kín közt a legkegyetlenebb!
 
Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Minden egyes versre "rátalálunk" egyszer - mikor, miért, a sors rendezi el...:(
rhumel

Borka írta...

Milyen igazad van!
Miért éppen most került elém ez a vers, pedig olvasgattam már sokszor Jékelyt és eddig nem talált rám, most volt itt az ideje.
Talán nem is mi találunk rájuk, hanem a versek találnak meg minket...
Semmi sem történik véletlenül...