Komáromi János:

MÁSIK ÉLETBEN

egy másik életben...
- ki tudja hányban -
már találkoztunk
de homályban marad
minden részlet eltűnt
csak a bizonyosság maradt
hogy egyszer együtt éltünk

egy másik életben
együtt a harcban
és a békében
egymás lelkét keressük
azóta minden arcban
sötétben és a fényekben
mintha folyton egymást kergetnénk

egy másik életben már elárultál
vagy talán éppen megmentett
önfeláldozásod
vagy mindkettő igaz
már nem tudom
azt tudom csupán
hogy ott voltunk egymás oldalán
életeken át
végig éltünk már mindent
jókat és rosszakat
vajon melyik következik
most rövidebb lesz vagy hosszabb
az idő mit együtt tölthetünk
és a világ meddig bírja nélkülünk

Ady Endre:

LÉDÁVAL A BÁLBAN

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

»Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

Jékely Zoltán:

ISMERŐSEN ÁRAD FELÉD A RÉT…

Ismerősen árad feléd a rét
s illata-íze gyümölcsnek, virágnak –
aszúvá érlelődik a zenéd,
a régi tájban, ahol megtaláltad
a gyermekkor elveszett édenét.

Jékely Zoltán:

FENYŐFÁK TÁNCA, VÍZKERESZT UTÁN

Elnéztem éjnek-évadán
havas szél őket hogy dobálta!
Romos udvar zugában állt a bál,
megúnt fenyőfák kerge tánca.

Három-négy megcsúfolt fenyő
összefogózva hogy bokázott!
A szél, szájában kályhacső,
fel-felhuhogva furulyázott.

Ó, hol a hintó, hol a hintaló,
hol a bohóc, a kismackó alóluk?
Hová tűnt a sok csillogó
arany-ezüst gömböcske róluk?

Járták a szél kedve szerint,
megfosztva minden cicomától,
szemétre hányt örömeink
könyörtelen példázatául.

Az a kis dal, a ringató,
jászol-szalmán álmodtató,
örömhozó dalocska hol van?
(S a hajnalban lopakodó,
mezítláb odasurranó
fiúcska, aki voltam...)

Juhász Gyula:

LÁZÁR AZ ÉGBEN

Bíbor és bársony köntös lesz ezután az éked.
- Köszönöm, megszoktam már a darócot, mely éget.

Arany és ezüst tálból fogsz enni csarnokomban.
- Köszönöm, megszoktam már a csontokat a porban.

Tömjén és mirrha s ámbra fog illatozni néked.
- Köszönöm, a bús erdők gyantája volt az élet.

Az angyalok danáját hallod majd mindörökkön.
- Köszönöm, az anyámét hallom, ringatva bölcsőm!

Ábrahám kebelében az üdvök üdve vár rád.
- Köszönöm, engedjétek tovább is élni Lázárt!