A KIRÁLYFI HÁROM BÁNATA
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy siró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot keritett,
aranyos palástot vállamra teritett,
fejem fölé égszin mosolygást deritett.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szive ment előttem előre követnek.
Amig ő van, vigan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem igy is kevés volna.
Hogyha a föld minden szinmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy siró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot keritett,
aranyos palástot vállamra teritett,
fejem fölé égszin mosolygást deritett.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szive ment előttem előre követnek.
Amig ő van, vigan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem igy is kevés volna.
Hogyha a föld minden szinmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Az egyik legszebb és legőszintébb vers amit valaha olvastam. Olyan ember szemébe is könnyet csal akinek a szíve kőből van...
VálaszTörlésÖrülök, hogy szíven talált a vers, bevallom, engem is. Nem véletlenül került ebbe a válogatásba... Remélem, sokan elolvassák.
VálaszTörlésGyönyörű vers ... köszönöm! miki
VálaszTörlésKedves Nicola, alias miki! :)
VálaszTörlésIlyenkor mindig nagyon örülök, hogy nem hiába írom be ide a verseket. Én köszönöm, hogy erre jártál. :)
Szombaton hallottam a Mária Rádióban Takács Nándor atyától néhány sorát. Nagyon tetszett és szerettem volna az egész verset megismerni, köszönöm, ennél szebb verset még nem olvastam ! Csné Magdi
VálaszTörlésNem sokkal, mielőtt meghalt "Laci bácsi", talán 77-ben vagy 76-ban, többször meglátogattuk, mi diákok. Páran ezután rendszeresen is felkerestük. Kaptam tőle egy dedikált fényképet, ami ma is kint van a falamon.
VálaszTörlésA nővér tiltotta neki a bor fogyasztást. Adott nekünk 100 Ft-ot és mindig és csakis tokaji szomorodnit kellett neki vinni, illetve becsempészni. Párszor le is buktunk, haragudott is ránk a nővér.
Halála előtt pár hónappal, amikor találkoztunk, minden kérés nélkül ezt a verset szavalta el nekünk, majd hozzátette: Tudjátok fiúk, elszavalom nektek a magyar költészet egyik legszebb versét. Elszavalta, majd hozzátette: Nem is tudom elhinni, hogy ezt a verset én írtam. A szemében a meghatottság könnyei csillogtak.
Nyugodjon békében! 40 éve halt meg. Kár, hogy nem tudtuk, még anno, mekkora fejedelem él köztünk. Egy fantasztikus ember volt, aki rajongott az ifjúságért, bízott bennünk nagyon és mindig mesélt nekünk, féltett minket és mindig azt mondta, egyszer még eltűnnek "ezek". "Ti még megéritek. Csak imádkozzatok!"
Nagyon szeretem a verseket, de ezzel az "Önök Kérték " ben találkoztam a héten először.Köszönöm mindenkinek aki ebben segitett, kinyomtattam, és megismertetem a családommal,és baráti körömmel.Oroszné Marika egy boldog nagymama!
VálaszTörlésEzt a blogot a versszerető embereknek és a magam gyönyörűségére írom. Sok verset olvasok, ha megtetszik valamelyik, azt ide is beírom, hogy mások is, remélem, sokan, megismerhessék. Minden visszajelzés öröm számomra, jelzés, hogy megéri, hogy nem hiába, hogy másoknak is öröm egy-egy szép vers megismerése, olvasása.
VálaszTörlésNagyon szívesen teszem. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKezembe vettem két napja Mécs László: Aranygyapjú (Ecclesia kiadó 1987) kötetét. Azon gondolkozom, hogy milyen párhuzamos életek vannak. Valaki népszerű, szeretik, ő is szereti az embereket, az ország lakosságának jelentős hányadát meg tudja mozgatni, ám valaki (valakik, nem feltétlenül a világi hatalom) tesz róla, hogy ez a nagyszerű, emberekre ráható készség - bezártságot kapjon. Kinek használ? Aki 1945 előtt nagyon szem elé került, az 1950-es években is útban lesz. Ennek mindig így kell történnie?
VálaszTörlésSzékely János püspök úr szavalta a Mária Rádióban Mécs László egyik versét jellegzetese ropogtatott "r" betűivel.
VálaszTörlésAz még a három kívánságnál is jobban tetszett.
Egyes szám első személyben íródott, arról szól, hogy hívatott meg a szerző.
"Leányhajszálon függött a boldogság" erre a sorra emlékszem.
Ismeri kedves Borka ezt a verset?
Ön mint Borka azonos Borka Zsolt kiváló énekessel, dalszerzővel?
Szeretettel:
Vermes Zoltán István
Kedves Vermes Zoltán István!
VálaszTörlésNem, én nem vagyok azonos Borka Zsolttal. A Borka gyermekkori becenevem, nekem nagyon kedves, ezért is választottam kedves verseimhez. :)
A verset még nem ismertem, keresgéltem kicsit és megtaláltam, íme:
Mécs László: CSAK ENNYI AZ EGÉSZ
Igen, lehettem volna én is boldog,
az én utam is éppen arra vitt.
A kert elébe értem, mely reám várt.
Szerelem. Rózsák édes mámora.
Gyümölcsfák. Csend. Családi tűzhely.
Szántás-vetés humuszban, szerelemben,
Irtás-oltás fákban, gyerek-szívekben.
A nagyvilág villámait fogó,
vihar-szordínós villámhárítók.
A nagyvilág lármáját átszűrő,
dallammá szűrő zűrzavar-szűrők.
Leány-hajszálon függött az aranykulcs.
De megfordultam, nem tudom miért.
Én nem vagyok hős, nem vagyok erős.
Nem tudtam, hogy mit rejt a másik út,
hogy mi a cél és mi a harc a célért,
hogy mit keressek itt a másik úton.
Csak megfordultam. Ennyi az egész.
Csak annyit tudtam, Valaki szeret.
Valaki nagyobb minden boldogságnál,
minden csendnél és minden szerelemnél,
nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél.
Tudtam, szeret. És ennyi az egész.
Hagytam magam szeretni, mint a gyermek,
a Jézus Krisztus ember-ideálja.
Hagytam magam vezetni, mint a gyermek.
A gyermekben nincs cél, nincs hősiesség,
csak megy,ha küldik, s nem tudja miért.
És küldtek. Mentem. Ennyi az egész.
És jártam mint a többi vándorok.
Fecskét kérdeztem és fülemiléket.
"Mi nem szövünk, mi nem fonunk,
mi nem szántunk, mi nem vetünk,
mégsem vagyunk mi céltalan csavargók:
mi hozzuk a tavaszt s a dalt."
És vándoroltam. Ennyi az egész.
Van úgy, hogy játéklovacskát kapok,
s játék-ekécskét nyomnak a kezembe.
Gyerünk, gyerünk játéklovacskák,
gyerünk, gyerünk, játék-ekécske,
nem kis családi kertben, sem megyében,
de országos határban megy a szántás.
S játék-köténykét is kötnek elémbe
és teleszórják furcsa új magokkal,
hogy vetegessek hetedhét határon,
s én játszadozom. Ennyi az egész.
Arany puskát, arany kardot kapok,
a világosság játék-fegyverét.
Harcolnom kell a hétfejű sárkánnyal,
sötét-magammal s a sötét világgal,
sötét Sátánnal és sötét pokollal.
S néha mintha varázs volna rajtam,
nem fog folyó, tűz, nincs Achilles-sarkam
s majdnem olyannak látszom, mint a hősök.
S néha sebezhet még a csillag-fény is,
és vért csapol egy érzelem-tövis.
Én nem vagyok hős s hőst kell végigjátszanom,
s én játszadozom. Ennyi az egész.
Néha futok és félek, hogy megállok.
És néha állok s félek, elbukom.
És néha fekszem s félek, hogy elalszom
és eltapos örökre a Sötétség.
És néha sírok reggel, hogy énekeljek este
s kisírom magam este, hogy kacaghassak reggel.
Így játszom én a könnyel és kacajjal.
Én nem vagyok hős. Ennyi az egész.
Nem tudtam, hogy ez így lesz, nem kívántam.
De nem siratom vissza azt a kertet!
Valaki engem végtelen szeret,
nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél,
hagyom magam szeretni, mint a gyermek:
a csak ennyi, ennyi, ennyi az egész.
-------- . . . --------
Hát, igen... Remélem, örömöt szereztem vele. :)
Sikerült - örömöt szerezni!
VálaszTörlés"... hagyom magam szeretni, mint a gyermek ..."
Mécs László gyönyörűen fejezi ki az agg kor érzéseit.
91 éves, kétszer lába törött, négy éve nem látó Édesanyám ápolása közben hallom szavait a vissza-visszatérő emlékezéseken keresztül.
Kedves Borka (Borbála?)
VálaszTörlésMásodszor keresem fel a blogját, mert a fejebe vettem, hogy unokáim, sőt fiam is ezzel a verssel - A Királyfi Három Bánata - kedveskedjenek édesanyjuknak a közelgő anyák napján.
És íme,. Önnél itt van újra, "nyomtatva".
Egyébként a YouTube-on Cserhalmi György mondja el a verset, érdemes azt is meghallgatni.
Szeretettel:
2015 április 2.
vermes Zoltán istván
Kedves Vermes Zoltán!
VálaszTörlésNagyon szép ajándék lesz ez a vers, biztos vagyok benne, hogy az Anyuka szeme könnyes lesz a meghatottságtól.
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet Cserhalmi György előadására, nem csak a verset, de az előadóját is nagyon szeretem.
Én magam is gyermek, édesanya és nagymama vagyok, talán ezért is érint olyan mélyen ez a vers. Sajnos én már nem mondhatom el személyesen, de gondolataim minden nap felé szállnak és tudom, valahol meghallja az én drága Mamám...
(Nem, nem Borbála, Ilona. Nagymamám nevezett el így, mikor először meglátott "pendely Borkának", mert olyan picike voltam, hogy a lábam nem látszott ki a kisingem alól.)
A vasárnapi anyák napja alkalmából, küldöm minden édesanyának, nagy mamának és leendő anyukának. Jóisten éltesse az édeanyákat!
VálaszTörlésKedves Ismeretlen!
VálaszTörlésMinden édesanya, nagymama és leendő anyuka nevében köszönöm. Szép ajándék. :)