kedd, március 30

Károlyi Amy:

MADÁR

Mert nem a madár formája a fontos,
de a röpte,
hegyen völgyön át
tehozzád jötte.

Az ív, mit leír szemed távolában,
az ívben veszed észre, hogy madár van.

A lombok közti suhanás,
a rajz az égen,
jön s megy vers dallama-képen.


MENET

Ne gondold, egyedül mégy.
Utánad hosszú sorban tetteid
az első fogatlan sírás,
az utolsó fogatlan sírás
között menetelnek.


ÚTON

A lélek nélkül oly üresnek tetszik a szoba.
Szellőztetnek.
Huzat nélkül takaró, párna,
szétszedve az élőnek ágya.
Nem beteg már és meg nem gyógyul,
nem nevet többé és nem búsul,
nem kételkedik és nem bízik.
A tegnapi virág még nyílik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése