Zelk Zoltán:

GESZTENYE

Gyermekjátéknak nőtt gyümölcs,
kavicsa őszi fának,
lehull, koppan a gesztenye –
sosem leszek oly fáradt,

sosem leszek olyan öreg,
hogy ne hajoljak én le
gyepre, avarra – mindig az
emlékezés vizére.

Lehajlok érte. Fölveszem.
Elhajítom és látom,
ott száll, süvít már az egen,
túl minden planétákon,

túl minden csillagrendszeren,
hogy odaérjen végre,
mi csillagoknál távolibb,
gyermekkorom egére!