Wislawa Szymborska:

RÖGESZMÉM A VILÁG

Rögeszmém a világ új kiadása,
javított, átdolgozott mása.
Hülyéknek móka volna,
a búskomornak siralom,
kopasznak fésű,
ebnek guba.

Első kötet:
Füvek és Állatok Beszéde,
hol minden faj nevénél
külön szótárt találsz.
Csak ráköszönsz a halra:
szépjónapot - és ettől
a hal, te és mindenki
könnyebben él tovább.

Improvizál az erdő,
sejtjük mi rég,
s a nyelv napfényre hozza!
Bagolyregék!
A sün aforizmái,
mert amikor
azt hiszed, hogy csak alszik,
ezen kotol!

Az idő (második kötet)
jókor-rosszkor egyforma joggal
beleszólhat akármibe.
És mégis - ő, ki hegyeket
tördel, óceánt mereget
s ott van a forgó csillagon,
a szeretőkkel tehetetlen,
hisz az ő testük túl fedetlen.
túl önfeldt, s - borzas veréb -
reszket a lélek vállukon.

A vénség csak tanulság
gazok élete végén.
Ah, fiatal, ki él!
Fájdalmat (harmadik kötet)
a test többé nem érez.
A vég
álmodban ér.

És álmodod,
hogy nem kell többé lélegezni,
fülelsz a testi csöndbe,
nem is rossz muzsika,
apró vagy, mint a szikra,
és kihúnysz ütemre.

A vég csak ennyi. Jobban sajgott
egy csokor rózsától a markod,
és szíved fájóbb kín gyötörte,
ha egy szirom pergett a földre.

Ez a világ. A lét maga
csak ennyi. S meghalni ilyen.
A többi - mint egy Bach-fúga,
egyelőre
fűrészeken.

(Fordította: Csordás Gábor)