Gellért Oszkár:

BARABBÁS

Pilátus szól: "Az egyiknek fejit!
Válasszatok, kettő közül melyik."

Válasszatok - s a szó mint kocka koppan.
Barabbás reszket és Jézus áll nyugodtan.

Egy pillanat csak. S néz a két fogoly.
Két szem sugára villan, s egybefoly.

Egyik sugárban titkos örömek.
Másikba' kínok: mit dönt a tömeg?

"A sírt? Ne még!" - súg befelé a gyilkos.
S Jézus sohajt: "Az élet ó mi nyirkos."

"A földi édent meddig látja még?!"
S "Jézust feszítsd meg!" - dübörög a nép.

Ó túlvilági, szent, csodás zene!
S örömtől könnyes Barabbás szeme.

*
...És aztán megy. Rohanna már haza!
S valami szúrja, s nincs rá vígasza.

Valami marja. Egy szelid tekintet.
Szelid tekintet s fojtogatva büntet.

Valami tépi. Fél. Boldog lesz-e?
Hisz otthon várja anyja, kedvese!

Ó menne, menne, de a lába béna.
Kiáltna, sírna, de a szája néma.

A szeme lát még. Ó, de az a szem!
Bár lenne vak s ne látná sohasem.

Ó az a szem... Zsibadt már lelke, teste.
És ráborul sejtelmesen az este.

Igen, meghalni! S újra hall zenét.
És Jézus jő és Jézus szól: "Ne még."

"Otthon anyád vár s kedvesed. Siess."
Barabbás ébred: "Álom ez? mi ez?"

És talpra áll s szól reszketőn, fehéren:
"Te véreddel mentettem meg a vérem!"

"Hát jobb vagyok, jobb én, jobb annyi másnál:
Jobb Júdásnál, papoknál, Kajafásnál?"

És Jézus szól: "Nem egy a mérték rátok.
Te: Barabbás vagy. Neked megbocsátok."