2006. december 9.

Juhász Gyula:


NOSZTALGIA

Párizs, hol az élet
Forró szíve ver,
Hol pogány üdvösség
Új napja delel:
Ó Párizs, ó Párizs,
Nagy köd eltakar,
Ó Párizs, ó Párizs
Tiéd ez a dal!

Életem pusztáján
Már roskadozom,
Pedig vár rám, vár rám
Napfényes orom.
Ó Párizs, ó Párizs,
Te messze, te szép,
Ó Párizs, ó Párizs
Meglátlak-e még?

Szép a magyar bánat,
Mely erre borong,
Szeretem e tájat,
E hervadozót;
Ó de azért Párizs
-- Akit imádok --
Rám vár és várnak rám
Az új zsoltárok!

4 megjegyzés:

Endi írta...

Nyáron szinte egy ugyanilyen kép volt a munkahelyi gépemen a háttér:)
Aztán élesben is láttam fentről, körbe-körbe az egész várost a Montparnasse-toronyból, hát persze hogy körbe is fotóztam! :) Különös, hogy a Louvre mekkora, milyen "hosszú", nem is érezni lent, csak fentről, az arányait a teljes városhoz.
Apropó, mikor nézzük meg a fényképeket??? Már csak jövőre, de azért talán nemsokára mégis...

Borka írta...

Endikém, ez nem véletlen, ezt a képet tőled kaptam! :))
A 2007 biztos és nagyon remélem, hogy nem az 1 éves évforduló alkalmából! :) Sok szépet láthattál, biztos sokat fogsz mesélni. Én meg majd csak hallgatlak, ha kibírom... :)

Endi írta...

Hallgatni arany. De hát egyikőnk sem dúskál éppen az aranyakban. Talán nem véletlen?! :))) Beszélni viszont, na azt tudunk, ugye? :)

Borka írta...

Ha emlékezetem nem csal, akkor nagyon is! :)))