Lucian Blaga:

SZÁZAD

Földalatti gépek mozognak. A tornyok fölött láthatatlanul
a földrészek elektromos beszéde.
A háztetőkről antennák tapogatnak
más hírű és más nyelvű távolságokat.

Az utcákon egymásba kéklenek a jelzések.
Színházakban a fény kiabál, s égig magasztalódik az egyéni szabadság.

Romlást hirdetnek, s a szavak vérbe fúlnak.
Osztozkodnak most valahol a legyőzött ingén.

Arkangyalok, akik a várost büntetni jöttek,
perzselt szárnyakkal tévelyegnek a bárok között.
A fehér táncosnő vérükben gázol, s megállott
nevetve lábujja hegyén, mint egy fölfordított üvegen.

De fenn, ezer méter magasban, kelet felé
a csillagok meséket súgnak a fenyvesek között
s az éj közepén a vadkanok orra
megnyitja a forrásokat.

(Szemlér Ferenc fordítása)

Szemlér Ferenc:

MINDEN VAGYOK

Minden vagyok és mindennek

az ellenkezője is,

az égi derű vagy ború
a béke vagy a háború,
az igaz és bizonnyal a hamis.
Vagyok a jó és mellette a rossz,
a vigyázó s aki oroz,
a vegyület vagyok és az elem.
Az energia vagyok s az anyag,
a bátorság s a félelem,
szorgos vagyok s hanyag.
Vagyok a kedves s az utálatos,
a gyűlölet vagyok s a szeretet,
kire rálépnek és aki tapos,
ki torkig telt s ki nem kap eleget.
Vagyok a sötét és vagyok a fény,
az elavult s a friss.
Én te vagyok és én vagyok csak én...
minden vagyok és mindennek

az ellenkezője is.