Bródy János:

MINDEN FELNŐTT VOLT EGYSZER GYEREK

Pár éve még, vagy régebben talán
a nézőtéren ült egy fiú és egy kisleány
Még nem ismerték egymást, csak hallgatták a dalt
és néhány sor a kis szivükben nagy vihart kavart

Mert arról szólt a dal, hogy eljön az idő
Amikor majd minden rossz gyerek nagyra nő
S ha nem tanulja meg, hogy hol van a határ
romba dönt majd mindent, ami körülötte áll

Minden felnőtt volt egyszer gyerek
és felnő majd az új gyereksereg:
Többet s jobban törődjetek velünk
mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk
- Ha nem neveltek jól, akkor majd rosszabbak leszünk!

Felnőtt ma már a kisfiú s a lány
láthattad őket egymás oldalán
Szinházba járnak és könnyen meglehet
hogy mellettük ül néhány új kisgyerek

És ott vannak ők, sokat megélt szülők
kik mindig elmesélik, miként volt azelőtt, remélem
Tudják ma már, hogy hol van a határ
hol minden józan ember bölcsen megáll

Minden felnőtt volt egyszer gyerek
és felnő majd az új gyereksereg:
Többet s jobban törődjetek velünk
mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk
- Ha nem neveltek jól, akkor majd rosszabbak leszünk!

Bródy János:

MICIMACKÓ

„Keresd az igazság s az élet útját
a bölcs nyugalmat árasztó Taót
S a tiszta forrás hűs vizében fürdik
Lelked, ha megérted Micimackót”

Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál
de Malackánál éppen akkor senkit nem talált

Így hát elindult hazafelé miközben sűrűn hullt a hó
arra gondolt, otthon talán akad egy kis ennivaló
Hogy kimelegedjék ugrándozott, s jó nagyokat lépett
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

Ismert erdei körökben az az általános nézet
hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet
És ez nem csak afféle szerény vélemény
hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény

Ezért, mikor hideg van és sűrűn hull a fehér hó
kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló
Így aztán, ha délidőben Micimackó megéhezik
megkóstol egy csupor mézet alaposan, fenékig

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik

Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk
azokról a dolgokról mit mind a ketten ismerünk
És tanultunk egy verset is és most már kívülről tudom
ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik.

Bródy János:

HA ÉN RÓZSA VOLNÉK

Ha én rózsa volnék
nem csak egyszer nyílnék
Minden évben négyszer
virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak
nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak

Ha én kapu volnék
mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne
bárkit beengednék
Nem kérdezném tőle
hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog
ha mindenki eljött

Ha én ablak volnék
akkora nagy lennék
Hogy az egész világ
láthatóvá váljék
Megértő szemekkel
átnéznének rajtam
Akkor lennék boldog
ha mindent megmutattam

Ha én utca volnék
mindig tiszta lennék
Minden áldott este
fényben megfürödnék
És ha engem egyszer
lánckerék taposna
Alattam a föld is
sírva beomolna

Ha én zászló volnék
soha sem lobognék
Mindenféle szélnek
haragosa volnék
Akkor lennék boldog
ha kifeszítenének
S nem lennék játéka
mindenféle szélnek

Bródy János:

NE VÁRD A MÁJUST

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
A szíved melegét tedd el nekem
Én majd a szemed fényét őrizem

Szedd össze mindazt, ami megmarad
Csak lassan égesd el a vágyakat
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem

Ne várd a májust, hiszen közelít a tél
Ne várd a májust, kedvesem
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz
S ha fázol, bújj az ágyba velem

Szelíd legyél, derűs és hallgatag
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
Legyél folyó, s ha támad majd a tél
Páncélod lesz kemény és hófehér

Ijesztő szelek fújnak, kedvesem
Nem hoznak több tavaszt el fényesen
Fejünkre hullanak a csillagok
Rémülten ébrednek az álmodók

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem

Bródy János:

A "B 612"-ES BOLYGÓ

A nagy bolygókon kívül, minek mind tudjuk nevét
Még számtalan kis parányi bolygót rejt a csillagos ég
Szabad szemmel hiába nézed, sohasem láthatod
A "B 612"-est, hol a Kis Herceg lakott

Csak azért mondom, mert tudom, hogy van, kinek kell a bizonyítás
Hogy a "B 612"-es bolygót látta egy csillagász
Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy mindez mese csupán
Hisz mindannyian vágyakozunk egy igazi barát után

Szomorú lenne, ha nem hinnéd hogy, itt volt velem
Szomorú lenne, ha nem hinnél nekem
Szomorú lenne, ha nem hinnéd, hogy volt egy barátom
Olyan egyedül maradnék a világon

Hat éve már, hogy a Kis Herceg tőlem elbúcsúzott
De megpróbálom elmondani, hogy igazán milyen is volt
Lehet, hogy mindenre pontosan már nem emlékezem,
Ha tévednék valami részletben, kérlek bocsásd meg nekem

És az is lehet, hogy minden csupán egy különös álom volt
De azóta éjszakánként nevetnek rám a csillagok
Tudom, hogy valahol egyedül él egy tüskés kis virág
És érzem, mennyi mindent jelent egy igazán jó barát

Szomorú lenne, ha nem hinnéd, hogy itt volt velem
Szomorú lenne, ha nem hinnél nekem
Szomorú lenne, ha nem hinnéd, hogy volt egy barátom
Olyan egyedül maradnék a világon