Emily Dickinson:

TOLLAS KIS JÓSZÁG A "REMÉNY"

Tollas kis jószág a „remény”,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,

S legjobban orkánban hallani:
S ugyan ádáz vihar,
Mit túl nem zeng e sokakat
Melengető madár.

Fagyos földön hallgattam őt
És távol tengeren,
De tőlem morzsát sose kért
Végínségébe sem.

(Fordította: Tótfalusi István)

Hernán Valdés:

III. ZSOLTÁR

A sebzett ember tüskéket növeszt,
mint a rózsa.
Titokba burkolózik,
bezárul, mint egyes virágok,
ha jön az este,
hanem ő mindörökre.

A szíve befelé száll,
az árnyak közt elrejtezik,
és csak a bor s a kedélyes lélek melege
tér vissza olykor.

De ha le nem rombolod
a menedéket, melyet a sötétben
talál az ember,
egyszer örök börtönévé lesz az,
és, akkor, a halála is,
jóvátehetetlen.

(Fordította: Tótfalusi István)

Siv Widerberg:

A VÁROSBAN

Tegnap a városban voltunk,
anya meg én.
Vásároltunk.
Vettünk egy nadrágot.
Vettünk egy pár cipőt.
Utaztunk a metrón.
Voltunk a bankban.
Meglátogattunk egy nagybácsit,
aki nyomorék,
és nem tud egyedül menni az utcán.
Vettünk egy konyhai órát.
Ültem egy széken,
míg anya felpróbált három ruhát.

"Mit csináltatok ma?"
kérdezte apa, mikor hazajött.

"A városban voltunk és jól

szórakoztunk"

felelte anya.

Muris!
Én egyáltalán nem találtam
szórakoztatónak.

Siv Widerberg:

MÓNÁÉKNÁL

Mónáéknál
úgy beszélnek a gyerekkel,
mintha nagy volna.
"Mit gondolsz?" kérdik
-- Móna papája meg a mamája --
"Mit gondolsz?
Szerinted hogy lenne jobb?
Szerinted hogy kéne csinálni?"
Aztán:
"Értem.
Azt mondod?
Lássuk csak.
Tényleg, tökéletesen igazad van!"
Vagy:
"Nem, azt hiszem,
ebben tévedsz..."

Szeretném, ha a Mónáéknál --
nálunk lenne.

Siv Widerberg:

ŐSZ

Stefanéknál almafák
vannak a kertben
és vörös virágok,
dáliának mondja őket.
Nekünk erkélyünk van.
Ott állnak a síléceim,
a telet várják.

Siv Widerberg:

BARÁTSÁG

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
elém jött,
átkarolta a vállam,
és a titkairól sugdosott.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
sarkon fordult és ment.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
mutatott valamit, amit nemrég kapott,
és három percig játszhattam vele.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
felhívott valakit
telefonon,
és kérdezte, náluk lehet-e egész nap.

"Á, te vagy az"
mondta Lena,
csokoládét adott
és narancslevet.

"Á, te vagy az"
mondta Lena.
"Hát nem tudod, hogy már Ingriddel

vagyok?

Hogy köztünk vége mindennek,
mindennek, érted?
Észre se vetted, te hülye?"

Több hónapba telt,
hogy Lenát ne szeressem
és ne gyűlöljem többé.

Siv Widerberg:

BETEG A TENGER

Nem szabad fürödnünk a tengerben.
"Megbetegszik, aki fürdik benne --

mondja anya. --

Megbetegszik,
mert beteg a tenger,
beteg és piszkos a gyárak miatt."
Ezért tegnap Kajsa és én nyelvet

nyújtottunk

Eriksson bácsira az utcán
(Eriksson bácsinak gyára van)
és azt kiabáltuk: "Hülye!"
De mama azt mondta,
hogy nem szabad nyelvet nyújtani
Erikkson bácsira,
és `egyáltalán `nem szabad hülyét

kiabálni...

Így hát Kajsa és én
levelet írtunk Eriksson bácsinak.
"Ne piszkicsd be a vizet, fürödni

akarunk!"

Ezt írtuk.
Alatta ez van:
"Kiválló tiszteletel
Lena Persson és Kajsa Lindkvist"
Jó, mi?

De mamának nem mutattuk meg

a levelet.