2007. december 10.

Vészi Endre:

MEGINT CSAK JÓZSEF ATTILÁRÓL

Miért tegezzem én magát?
hisz életében sem tegeztem,
pedig maga az oxigén
rézfonalakból sodort isten,
aki beszélni tanított
nem számolva, hogy széndioxid
és tömény kizsákmányolás
halottai között forogsz itt,
te kemény sovány csillagom,
ki szavaidat nekünk adtad,
te kemény, sovány csillagunk
apánk, anyánk és kishúgunk vagy,
te értünk voltál sínrefekvő
a kis öngyilkos Magyarország
nyelvünkre adtad szép igénket,
a legkeserűbb szörnyű ostyát
a legkeserűbb örökséget,
hogy kitartsunk az igaz mellett,
hogy követeljük annyiunknak
kenyeret, lakást és szerelmet,
te konok rögeszménk, te számok
nem összegezett végtelenje,
te külváros, kit pernye bombáz,
te napos terek tiszta rendje!
soványan sietsz a Ligetbe,
halomba gyűlik az idő,
s mint verseiden, gömbölyű
hasát nézi a kicsi nő,
s az égen ragyog ádámcsutkád,
s a csöndben ég komoly szavad;
kibírtad volna hatvan éved
ha nem vág ketté a vonat?

1965.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

Nincsenek megjegyzések: