2011. április 27.

József Attila:

(ŐS PATKÁNY TERJESZT KÓRT...)

Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.

S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)

S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

7 megjegyzés:

Rivulus írta...

Nagyon szeretem ezt a verset és
köszönet,hogy újra találkoztam vele.

Borka írta...

Köszönöm, hogy erre jártál. Ez a vers sem véletlenül került kedves verseim közé, én is szeretem.

rhumel írta...

Csak ne lenne olyan aktuális....

Borka írta...

Nem a véletlen műve, hogy épp most került be a gyűjteményembe... :(

Névtelen írta...

Április óta hiányoznak a verseid, Borka. István

Borka írta...

Kedves István! Most egy kis szünetet tartok, de visszajövök, ígérem. :)

margo írta...

Borka nem ismertem ezt a versét, köszönöm, hogy betetted