2011. december 3.

Rónay György:

JELENLÉT

Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt

Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok bámuló szemében,
emberek arcán.

Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma
dereng feléd.

Mindenütt láthatatlan.

Mindenben látható.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

3 megjegyzés:

rhumel írta...

De jó, hogy azért néha találok itt valami újat:)
/off: a másikon nem tudok kommentelni-de oda is járok ám, láttam a szép őszi képeket is,
Na és a legfrissebbhez - nem a házunk, tán mi magunk állunk a semmiben...:( /

Borka írta...

Igen, ritkán, de azért még akad vers, amit ide nem "pötyögtem" be, pedig tetszik. :) Néha jó volna előszedni a régebbieket...

A Csalamádéban szünetel a hozzászólás, hiszen oda már valóban nagyon ritkán írok.
Azt a pár sort, úgy éreztem, le kell írnom, pontosan azért amit megértettél belőle. Te mindig tudod, hogy mire is gondolok.
("A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.")

Névtelen írta...

Félszavakból,sőt a ki nem mondottakból, meg a csöndjeinkből is értjük egymást.
Ez legalább bizonyosság...
rh