2012. április 24.

Bognár Barnabás:

JÓZSEF ATTILA EMLÉKÉRE(M)

(Verskollázs kedvenc József Attila verseim egy-egy verssorából)

Hajtsd le szépen a fejedet,
jól tudva már, hogy minden odavan.
Éltem – és ebbe más is belehalt már,
kinek emberhez méltó gondja van.

Elfeledtem, hogy mit sem ér az ember élete
s nem lesz emlék, melyben magamra hagyna –
úgy szállong a semmi benne,
úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Most homályként száll tagjaimban,
mint nagy darab kő, a valóság;
a Föld is már kezd kihűlni alattam,
csak lelkem tép még egy utolsó rózsát.

Alig hallottam sorsomba merülten:
ami van, széthull darabokra;
már nem képzelt ház üres telken –
e költemény szorongó lelkem buboréka.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

2 megjegyzés:

rhumel írta...

De jó!!!
Azért szégyenkeznem kell, mert két sort nem ismertem (?), meg kellett keresnem, melyik versből valók.
Az egyik: "szorongó lelkem buboréka"-Pedig könnyű lett volna,hisz így kezdődik: "Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka."
A másik: "csak lelkem tép még egy utolsó rózsát."
Talán azért nem ugrott be, mert a Lányszépség dícsérete -szerintem- még nem teljesen és nem minden sorában józsefattilás. Persze, hisz 1923-ban írta:)

Borka írta...

Nekem is tetszett és az meg már vicc, hogy én is azokra a sorokra kerestem rá, amikre te is! :)) Ezt már el sem hiszem!!! :)
A korai versei nagyon emlékeztetnek Ady verseire. Nem véletlen, valahogy mindenki elindul, de hogy hol köt ki, az már nem mindegy. Belőle elég hamar előjött a zseni, mert aztán már senki nem írt úgy ahogy ő. Megismételhetetlen csoda. Kettőnknek egész biztos, de sokan vagyunk, akik szintén így gondolják.