2014. december 2.

Zelk Zoltán:

DECEMBER

Cammogva lép, szelet köhög
s reszketve rázza vén fejét,
amelyről hulló hajaként
repül, száll a hó szerteszét.

Olykor megáll és nézi a
rőzsegyűjtő szegényeket
s ő őrzi csillaggal ama
jászolban alvó kisdedet….

Zörgőkarú fák sorfala
köszönti őt, amerre jár
s háta mögött jégfogait
csattogtatja már Január!

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

1 megjegyzés:

Remete Ladi írta...

Radnóti: ma

Oly korban élek én, e földön
Mikor az ember, úgy elaljasult,
Hogy önként, lett csaló, hazug,
Balhitekben hisz, tajtékzik téveteg,
Befonják életét, hazug ígéretek!

Oly korban élek én, e földön,
Mikor hazudni érdem, s a tolvaj
Betörő, rabló lett a kívánatos hős,
S ki néma marad, vagy lelkesedni rest,
Azt gyűlölik, akár a pestisest!

Oly korban élek én, e földön,
Nincs ki, szót emel, mind hazug!
Akkor a koncból tán néki is jut!
Az ország megvadult, s e rémes végzeten,
Vagyont hajszol, rabol, részegen!

Oly korban élek én, e földön,
Mikor gyermekét pusztítja az anya!
Az asszony szereti e tettét,
Az élő írigylé, a férges gazdagokat
Habzó száján, szór átkokat!

Oly korban élek én, e földön,
Mikor a költő nem szólhatott,
És várta, hogy talán megszólhat újra
Ha beül a szerkesztőségbe más!
Mint mai, bunkó, kinevezett óriás!