2009. március 7.

Radnóti Miklós:

NYUGTALAN ÉJ

Egy kácsa ölyvvel álmodott s most felriad,
totyog, farát mozgatja, meg-megáll,
majd hármat hápog és elalszik ujra,
de már a pelyhes csöndet szertedúlta.
Sötét szél ébred borzas ég alatt
és álmokat fodrozva átszalad
lélegző ólak, istállók felett,
s ficánkol alvó kiscsikók helyett.
Susogni kezd, mi eddig néma volt,
lassan leszáll s az alvó bodza sűrű,
fehérlő illatában ring a hold.

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

4 megjegyzés:

Emigy írta...

Kicsit megborzongtat!

Borka írta...

Engem nem! :)

Névtelen írta...

Tényleg borzongatóan gyönyörű! Csupa dallam, ringató-lágyan szóló ritmus. Pont beleillik a hangulatomba most. Köszönöm, nem ismertem ezt a versét...
rhumel

Borka írta...

Nekem is gyönyörű! Látom, mint egy képet és a szavak...!
Szinte hihetetlen, hogy volt olyan Radnóti vers, amit nem ismertél! Örülök, hogy újat is tudtam mutatni Neked. :)