AZ ELSŐ MAGYAR KÖLTŐHÖZ
E néked csak jövendő pillanatban,
mely annak is titok, kinek az izzó
planéták vagy a bikák jonhai
felfedik a jövő korok tilos
szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,
mint valamilyen lexikont felütni,
hogy megleljem neved, testvéri árny,
s megtudjam, mily folyókban tükröződött
arcod, mely mára por és hamu lett,
s mily kardok, mily bálványok és királyok,
végtelen alfölded mily fényei
kapatták hangod első énekedre.
Éjszakák s tengerek állnak közöttünk,
a századok nagy változásai,
és fajták, éghajlatok, birodalmak,
de valami megfoghatatlanul
összeköt, a szavak titkos szerelme,
hangok és jelképek e társasága.
Mint hajdanán az éleai íjász,
egy kósza estén valaki magában
egy árny-céltábla felé lődözi
egyre e képtelen nosztalgiát.
Mi ketten sosem találkozhatunk,
ó, ősöm, kihez el nem hat szavam.
Számodra gyönge visszhang sem vagyok,
magam számára szorongó titok,
varázslat és rettegés szigete,
amilyen talán mindig minden ember,
és te is voltál, más egek alatt.
(Fordította: Somlyó György)
E néked csak jövendő pillanatban,
mely annak is titok, kinek az izzó
planéták vagy a bikák jonhai
felfedik a jövő korok tilos
szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,
mint valamilyen lexikont felütni,
hogy megleljem neved, testvéri árny,
s megtudjam, mily folyókban tükröződött
arcod, mely mára por és hamu lett,
s mily kardok, mily bálványok és királyok,
végtelen alfölded mily fényei
kapatták hangod első énekedre.
Éjszakák s tengerek állnak közöttünk,
a századok nagy változásai,
és fajták, éghajlatok, birodalmak,
de valami megfoghatatlanul
összeköt, a szavak titkos szerelme,
hangok és jelképek e társasága.
Mint hajdanán az éleai íjász,
egy kósza estén valaki magában
egy árny-céltábla felé lődözi
egyre e képtelen nosztalgiát.
Mi ketten sosem találkozhatunk,
ó, ősöm, kihez el nem hat szavam.
Számodra gyönge visszhang sem vagyok,
magam számára szorongó titok,
varázslat és rettegés szigete,
amilyen talán mindig minden ember,
és te is voltál, más egek alatt.
(Fordította: Somlyó György)
Aprócska megjegyzés.
VálaszTörlésHa valaki nem tudná: jonhai=zsigerek
Én sem ismertem ezt a szót, de megkerestem és így már érthető számomra a versnek ez a sora is.
Most aztán igazán megleptél, Borka! Itt látom elöször ezt a versét Borgesnek, akit pedig igazán nagyon kedvelek és, úgy-ahogy, ismerek. Vajon melyik kötetében találta Somlyó György ezt a nagyszerü verset?
VálaszTörlésAzt nem tudom, hogy Somlyó György melyik kötetben találta, de én, bevallom, a neten. :)
VálaszTörlésAz eredeti címe: AL PRIMER POETA DE HUNGRÍA
Talán így könnyebben megtalálod! :)
Meg is találtam, és élvezettel és örömmel olvastam. Borges roppant müvelt volt. Sajnos a magyar költészetet és költöket nagyon kevesen ismerik külföldön.
VálaszTörlésÖrülök, hogy segíthettem! :)
VálaszTörlésIgazad van, sajnos, hogy nem ismerik sokan a magyar költészetet, pedig szerintem, egy csodálatos gyöngyszem! A világirodalom egyik pótolhatatlan, mással be nem helyettesíthető gyöngyszeme! :)