A SOMFA-CSONK
A somfát fenn a bükkcserjés alatt
télen kivágták, csak a csonk maradt.
Aki fejszét fogott rá, bárki volt,
tavaszi aranyamtól megrabolt.
A nap szeme keletről odalát,
keresi a sárgavirágu fát.
Nagy messzeségből egy madár suhan
s nézi: tavalyi fája merre van?
Néhány kört ír a puszta csonk körül
s a hangja sír, mikor továbbrepül...
Az a kegyetlen téli fejsze ölt:
Egy aranyfolttal szegényebb a föld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése