Jékely Zoltán:

HINTA-DAL

Csak még egyszer, egyetlen napra bár,
De mindenestül, ami velejár:
            A végtelenség lányhaj-illatával,
            A láthatatlan lélekbeli szárnnyal,
És belenyúlva álmaimba –
Jöjj vissza, régi kerti hinta!

S fejem fölött az a diófa ág,
Amelyen ring e kis tündér-világ,
            S két ölnyi tér közt végtelenbe lenget…
            Madár-élménye földi életemnek,
Időtlen órán zengő, fényes inga –
Jöjj vissza, régi kerti hinta!