A SZOMSZÉD SZOBA
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog…
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám – emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben – egészen közel. Nincs semmi baj.
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog…
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám – emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben – egészen közel. Nincs semmi baj.
Részvétem drága Borka! Nagyon sajnálom... Betty
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm.
TörlésÚgy szeretnék segíteni, de nem tudok... de Veled érzek. Az emberek magukra maradnak a fájdalommal, még akkor is, ha a többiek ott zsonganak körülötte és segíteni szeretnének, és beszélnek, és vígasztalnak, de akkor is magára marad az ember a fájdalommal. Senki sem érzezheti azt, változtathatja meg, nem teheti meg nem történtté, pedig ez lenne az egyetlen vigasz... Életünk során oly sok embert veszítünk el, és nem értjük, hogy hogyan nevetgélhetnek az utcán mások, hogyan süthet a nap, hogyan mehet a sorozat többi része a tévében úgy, mintha mi sem történt. Én sokáig ordítani szerettem volna, hogy adják vissza az Édesanyámat. 20 év után is ordítani tudnék, de mára már csak csendben fáj és lep el a könny sokszor. Egy idő után mások megszokják, hogy már nincs, de a gyerek, a társ és a szülő elvesztése szerintem megszokhatatlan. Drága Borka, mit is lehet kívánni? Én azt gondolom, hogy igazából semmi olyat, ami vígasz, semmi olyat, ami segít, a veszteségünkkel magunk vagyunk, el kell fogadnunk, együtt kell élnünk vele, és abba kapaszkodni, hogy volt közös időnk, együtt lehettünk, szerethettük egymást, örömet okoztunk, és örömet kaptunk, és reméljük, hogy majd találkozunk egy másik világban és megölelhetjük egymást.... 🖤 Betty
VálaszTörlésDrága Betty, minden szavadat értem, érzem, olyan, mintha helyettem írtad volna. Valóban nagyon nehéz most elviselni a mások boldogságát.
TörlésNagyon hiányzik a kislányom és nagyon fáj...
Köszönöm Neked a megértő, vigasztaló szavakat, könnyek gyűltek a szemembe...
Drága Borka 🖤 Sokat gondolok Rád. Betty
TörlésNagyon kedves vagy, köszönöm szépen.
Törlés🖤 Betty
Törlés