2009. február 28.

Jorge Luis Borges:

A DÉL

Valamelyik udvarodból bámulni
a régesrégi csillagokat,
az árnyék
padján ülve bámulni
ezeket a szórt fényeket,
miket tudatlanságom nem tud megnevezni,
se elhelyezni a csillagképek között,
átérezni a rejtett
ciszterna vízkörét,
a jázmin- és loncillatot,
az alvó madár némaságát,
a tornác boltívét, a nedvességet
- ezekből áll talán a költemény.

(Fordította: Somlyó György)

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

2 megjegyzés:

mammka írta...

Jaj,de gyönyörűűűűű!

Borka írta...

Ugye?! :) Nagyon tudok ám örülni, ha nem csak nekem tetszenek ezek a versek! :))