József Attila:

BESZÉL A TEJ

Csöpp, gyenge, csetlő-botló reggel.

Guggolok lim-lomok között.

Lágyan elülünk, komoly szemmel.
Ájtatosak a teli köcsögök.

Alszom s a világ szelíd máza

alélva sárgul szívemen.

Várok a Dolgos Óriásra.
S vár sonka, kolbász, kamra hűsiben.

Vár föld és gyár - óh éhes, jösszte!...

(A tömött tejszín megremeg,

álmában érinti csöpögve
a bajusztörlő, tuskódad kezet.)