Falcsik Mari:

ÁLOM ANYÁMRÓL

anyám terólad álmodtam az éjjel
szegény anyám te szomorú komoly
fiatal voltál friss csokor kezedben
megláttál akkor: napfény-mosolyoddal
szaladni kezdtél rezegtek a fürtök
hajad világosbarna fürtjei

harangozott a régi karcsú szoknyád
azt hittem engem futsz köszönteni
két szörnyű nagy ház szűkülő közében
de elfutottál mellettem s a csokrod
dús illatából épp hogy lopni tudtam
mosolyod szintén elúszott mögém

mögöttem állt egy keszeg öregasszony
csodálkoztam hogy tán te ismered
s jöttél is vissza mire eddig értem
lecsüngő kézzel lóbáltad a csokrot
csalódott arcod most megint komoly lett
sírósan mondtad: "Nem a nagyanyád."