Nagy László:

AZ ÖRÖK HIÁNY KÖSZÖRŰJÉN

József Attila 50. születésnapjára

Az örök hiány köszörűjén

tündökletesre élezett pengét

csókolják meg a hűségesek.

Műben az embert megünnepeljék.

Szép s veszedelmes igazságát

tudni kell egyre szerelmesebben,

tövéből sír a csillagokig

árván a megcsalt szerelem s szellem.

Jaj annak, aki gyönyörűt vár,

szabad levegőt őrülten áhít:

szétdobálta a vonatkerék,

akár a gyöngyöt, szép csigolyáit.

Makacs fia a mosónőnek

nyurgán a semmi partjain állott

s amit ott vágyva fölfedezett:

magába ölte az újabb világot.

Cammog az idő, de a nemrég

halálba fekvő konok önkéntes

apánk lett s kíván több szerencsét

borzas kölykei önérzetéhez.

Azt üzeni hogy szeretni kell,

s bűvölő szája el sose halkul.

Szíved köré a szeretetért

ő a végtelent köti jutalmul.