Szergej Jeszenyin:

SZÁNTÓ, LIGET LETAROLVA

Szántó, liget letarolva,
vizek fölött nedves ködök,
mint a kerék, legurult a
bágyadt nap kék hegyek mögött.

Elaludt a kerékmarta
országút, és álmot látott,
azt álmodta: hó takarja
nemsokára a világot.

Magam láttam - zúgtak a fák,
körül a világ ködös volt -
szánunk elé fogta magát
paripának a vörös hold.

(Urbán Eszter fordítása)