2008. december 14.

Kiss József:

Bermann Róza, a költő felesége.

AJÁNLÁS

Hamupipőke! Mákot szemeltünk,
És elmult lassan az idő felettünk.

Egy véka hamu s egy itce mák,
Ilyen az élet, ennyi a világ!

Öreg idő már, de a princ cipője
Illik ma is még és nincsen elnyűve.

S tetszik, nem tetszik gonosz mostohádnak:
Ma is neked van a legparányibb lábad.

S arcod, miként a telihold világa,
Ma is oly szendén tekint a világba.

S lelked oly édes, olyan megadó -
Ennyi szelidség, jóság mire jó?

- Voltál nekem hű, édes cimborám,
Öröm reggelén és gyászok torán.

És játszótársad voltam én neked
És bolondoztunk úntig eleget.

Hamupipőke! Kongatnak estére,
Nem tart soká és a mesének vége...

Elhiszed?... Dehogy!... A gyöngyszem pörög,
Istentől a báj s a mese örök...

1907


Spanyol nyelvre lefordította: Judit Gerendas Kiss

DEDICATORIA

¡Cenicienta! Fuimos separando las lentejas
Y pasó el tiempo sobre nuestras cabezas.

Un poco de lentejas y algo de ceniza,
Eso y más nada son el mundo y la vida.

El tiempo ha envejecido, pero el zapato del príncipe
No se ha roto y aún te sirve.

Y gústele o no a tu malvada madrastra:
Eres tú la que deja la huella más pequeña.

Y tu cara, como la luz de la luna llena,
Aún hoy al mundo con dulzura contempla.

Y tu alma es tan resignada, tan mansa -
Dime, ¿para qué te sirve tanta calma?

Fuiste para mí compañera dulce y fuerte,
En amaneceres de alegría y en rituales de muerte.

Y fui yo tu compañero de juegos
Y retozamos al calor de nuestro fuego.

¡Cenicienta! La campana indica que la noche ha llegado:
No falta mucho y el cuento se habrá terminado ...

¿Lo crees? ... ¡Imposible! ... La perla rueda
Y Dios por siempre a la magia y al cuento sueña ...

(1907)

(A gyönyörű képet a költő dédunokájától kaptam, aki maga is író - ő fordította a verset - és Caracasban él.)

Photo Sharing and Video Hosting at Photobucket

6 megjegyzés:

Judit Gerendas Kiss írta...

A költemények olvasása valóban csodálatos élmény, de azért van sok silány vers is, úgy hogy a kitünö válogatás a blog tulajdonosának érdeme.

Itt folytatom a beszélgetést, a másik Kiss József versnél már túl hosszúra nyúlt a hozzászólások sora ...

A Szabó Magdával kapcsolatban: most egy venezuelai kiadó akarja kiadni újra a Ktalin utcá-t, én átfésülném a fordítást, hisz már 36 éves, jó ég, még elmondani is meglepö. Most a bürokratikus résznél tartunk, a jogok megszerzésénél, talán már le van kötve más kiadóval, más országban, most világszerte nagyon népszerü lett a magyar irodalom -végre, igazán megérdemli-, föleg Márai Sándor, Kertész Imre és Szabó Magda.

Feltettem a blogomba öt Kiss József verset, saját fordításomban. Ott van a "Hamupipöke" fényképe is, nagyon szép kép, szabad felhasználni. A versek: "Ó mért oly késön ...", "Ajánlás", "Nippon gyermeke", "Találkozás" és "Ha én írhatnám". Még hiányzik két fénykép, a Levelek hullásának a boritólapja, amit a Singer és Wolfner adott ki 1908-ban, de amelyben nincs benne, furcsa módon, a levelek hullásáról szóló vers, az "Ó mért oly késön ...", de a könyv kivitelezése gyönyörü. és hiányzik egy kép Kiss Józsefröl, amit szintén egy könyvböl kell kifényképezni. Ezt a fiatalabbik fiamnak kell megcsinálni, ö professzionál fényképész (nekem is két gyermekem van, Eduardo, aki Madridban él, 33 éves, és Iván, 31, aki itt van velünk Caracasban. Sajnos unokám, az még nincs).

Borka írta...

Jó, nem vitatkozom. :) Köszönöm!
Íróink hírnevének nagyon örülök, Ők valóban megérdemlik az ismertséget szerte a világban. Van miért büszkének lenni rájuk. Úgy tudom, hogy még Esterházy Pétert is elismerik külföldön, talán a német nyelvterületeken ismertebb.
No és ott van Faludy György, ő sokáig élt külföldön, szerte a világban, majd a rendszerváltáskor hazajött és itt élt élete végéig.
36 éve fordítottad le a Katalin utcá-t? Azóta felnőtt egy teljes nemzedék, új, modern életfelfogással, remélem, nekik is élményt nyújt majd a könyv. Az emberi tulajdonságok, viselkedések nem változnak, csak a körülmények.
A fiaid még ráérnek, fiatalok. Az én lányom 39, a fiam 37 éves, természetes, hogy nálunk már vannak unokák. :)
Ó, ha én tudom, hogy a családban profi fotós van, nem mertem volna ajánlani az én amatőr képeimet Budapestről! Nnna, csak viccelek, elvégre az is én vagyok, hozzám tartoznak, éppen úgy, mint a szeretett versek. :))

Judit Gerendas Kiss írta...

Nagyon örülök az ajánlatodnak: bár mindenki ilyen lelkes lenne ebben a mai nehéz világban.

Elég merész dolog tölem verset fordítani, hisz nem vagyok költö, hanem prózaíro. De a Kiss József fordítások, úgy érzem, sikerültek, valahogy elkaptam a zeneiségét, a ritmusát.

A kép Bermann Rózáról nagyon szép, és a "Hamupipöke" nagyon elegáns. Az eredeti kép itt van nálam, és a medalion ami díszíti a hölgyet szintén, nem rég hoztam el Magyarorszáról, mikor a múlt évben meghalt a nagynéném, Kiss Noémi, 90 éves korában, az utolsó Kiss József unoka. Édesanyám, Kiss Éva, és Bauer Sára, már hamarabb elhunytak.

Kiss József legidöseb fia, Kiss Ottó, fényképész volt, úttörö Budapest fényképezésében, és abban, hogy a személyeket nem studióban vagy bensö helyekben fényképezte, hanem természetes világítással kinn a szabad téren. Ezt a képet nem tudom, hogy ö készítette-e, mert nincs alá írva, és általában ott található a neve a képein, amelyekböl sok a Petöfi Irodalmi Múzeumban található. Azelött megtaláltam a képeit Interneten, a Google Images-ban, de most, úgy látszik, eltüntek.

Szóval, visszatérve a spanyol nyelvü versek megjelentetésére, igazán köszönöm ezt a nagyon vonzó ajánlatot.

Borka írta...

Nagyon-nagyon szívesen! :)
Micsoda tehetséges család, volt kitől örökölni a művészetekre való hajlamot! Jó lehet, amikor ilyen ősökkel "dicsekedhet" (nem szó szerint, csak így szoktuk mondani) az ember.
A blogodban Berman Róza név szerepel, itt Bermann, most melyik a jó, hogy kijavíthassam, ha hibás.
Szeretem ám én a regényeket, elbeszéléseket is, mindent ami igazi irodalom, csak a versek állnak hozzám a legközelebb. :)
Judit kedves, most nem írok többet, mert nagyon sok dolgom van még, de az ünnepek múltával nyugisabb idők következnek, akkor több időt tölthetek itt... :)

Judit Gerendas Kiss írta...

Most egy igazi kutatást végeztem a vezetéknév pontos megállapítására. Bermann Róza a név. De az Internetben megkerestem Kóbor Tamást, aki Bermann Róza fivére volt, de aztán törvényesen megváltoztatta a nevét. Egyes helyeken mint Beermann Adolf szerepel, máshol mint Bermann Adolf. Az Argumentum Kiadó könyvében, Kiss József összes versei, az életrajzi kronológiában Kiss József édesanyja úgy szerepel, mint Behrmann Mária, de testvére úgy, mint Bermann Mór, aki apja volt úgy Bermann Rózának mint Bermann Adolfnak (Kóbor Tamásnak).

A Kiss József eredeti születési bizonyítványában az édesanyja neve Behrman Mária.

A Kiss Jenö Sándor, a nagyapám, Kiss József legfiatalabb fia -aki szintén író és ujságíró volt- házassági levelében édesanyja neve mint Bermann Róza szerepel.

Nagyon boldog új évet kíván,

Judit.

Borka írta...

Köszönöm Neked ezt a sok adatot, gondolom, számodra is érdekes volt a nevek közt kutakodni. Mindjárt ki is javítom!

Nagyon köszönöm a jókívánságot, hasonlóan szép és boldog új esztendőt kívánok én is Neked! Sikerüljön megvalósítani minden tervedet! :)