Gellért Oszkár:

A TÜKÖR MÖGÖTT

Napok, egyformák, ezer meg ezer.
Mögötted megint egy.
S megint egy este. Vetkezel.

Fejed fölött óh hányszor vetetted át
Már így az inged!
S óh hányszor hallottad mormolni a szád:
Megint egy.

(És bocsásd meg a mi vétkeinket.)

Napok, egyformák, ezer meg ezer.
Előtted megint egy.

Reggel, a tükörből, ha öltözöl,
Óh hányszor fogadott ez a közönyös tekintet
S ez a kar lemondón óh hányszor legyintett,
Hogy mindegy!
Hogy minden mindegy!

(És ne vigy a kísértésbe minket.)

Ha egyszer ököllel belevágnál a tükörbe
S csuklódon a véred halálig ömölve
Befestené pirosra az inged?

Mindegy?
Nem mindegy! Nem mindegy!

Mert éget még sirodon túl is az a vér
S a Tükör mögött tárul a sirontúli Tér
S világol az Örök Tekintet.