Szilva Kaputikjan:

HAJLONGÓ GESZTENYELOMBOK

Megyek... Tovaúszik alólam a föld...
Csak föl-le, ti, gesztenyelombok!
Őt várom, a kedves, a drága gyönyört:
bókot neki, gesztenyelombok!

Be gyors ma az alkony! Az éj be sötét!
Óh, fasori gesztenyelombok,
halljátok-e végre a lépte neszét?
Utat neki gesztenyelombok!

A nesz tovahalt... Kiürült a világ...
Fáj valami, gesztenyelombok!
De azért csak hívd, hívd, százezer ág:
csak föl-le, ti, gesztenyelombok!

(Fordította: Szabó Lőrinc)