Katona József:

BÁNK BÁN (részlet)

TIBORC
                        Ő cifra és márványos házakat
            Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
            Kunyhónk sövényfalai közt -

BÁNK
                        Átkozott!

TIBORC
                        Ő csorda számra tartja gyűlevész
            Szolgáit! éppenséggel mintha minden
            Hajszála egy őrzőt kivánna; sok
            Meránit, olykor azt hinné az ember,
            Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
            Van véve a léhűtőktől, s mi egy
            Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
            Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
            Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
            Keresztelője volna: és nekünk
            Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
            Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
            A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
            A jó merániak legszebb lovon
            Ficánkolódnak - tegnap egy kesej,
            Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
            Feleség- és porontyainkat kell befogni,
            Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
            Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
            Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
            Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
            Kéményeinkről elpusztúlnak a
            Gólyák, mivel magunk emésztjük el
            A hulladékot is. Szép földeinkből
            Vadászni berkeket csinálnak, a-
            Hová nekünk belépni nem szabad.
            S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
            Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
            Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
            És aki száz meg százezert rabol,
            Bírája lészen annak, akit a
            Szükség garast rabolni kényszerített.

BÁNK
                        Hogy úgy van!

TIBORC
                        Ők monostort, templomot
            Építenek, hol úgy sípolnak, úgy
            Megzengenek, hogy a zarándokok
            Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
            Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
            Melyben magát az ember egy becses
            Védszent előtt mutathatná meg a
            Templomban.

BÁNK
                        Oh, buzogj vér! csak buzogj!

TIBORC
                        Hahogy panaszkodni akarunk, előbb
            Meg kell tanulnunk írni; mert az ily
            Szegény paraszt az úr elébe nem
            Mehet be többé - úgy rendelte Béla
            Király, s merániak hasznát veszik -
            Hisz' öszvekarmolázná a szegénynek
            Patkója a szép síma padlatot!
            S ha tán utolsó fillérünkre egy
            Törvénytudó felírja a panaszt:
            Ki írja fel keserves könnyeinket,
            Hogy jó királyunk megláthassa azt. - -

BÁNK
                        Te Isten!

TIBORC
                        El kellene pirúlniok,

   Midőn ezüst-arannyal varrt övek
   Verődnek a lábszáraikra, mert
   Véres verejtékünk gyümölcse az.
   Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
   Kötnének inkább a hasokra, - leg-
   Alább csak úgy külsőkép is mutatnák
   A gyászt azon szegény nyomorúltakért
   Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal
   A sírba döntenek -